A szolgáltatások területén gyakori a főállás melletti jövedelemszerzés egyéni vállalkozóként, Bt-n keresztül főleg olyan területeken, ahol a feladat megoldása alkotó jellegű szellemi képességeket, vezetői szervezői stb. készségeket is igényel. Sokszor ugyanazon foglalkoztatónak történik az önálló teljesítmény számlázása, amelynél a vállalkozó munkaviszonya is fennáll. Az ilyen „keresetkiegészítés” gyakori a kiadói szakmánkban is.
Az EKHO és EVA adókhoz képest – amely jellemző volt e-kiegészítő jövedelemszerzés bérnél kedvezőbb kifizetéseire – vitathatatlanul előnyösebb a kisadózók tételes adózásának választása, amelynek mindössze havi 25.000 Ft havi fix adóterhe van (36 órás főállás mellett), függetlenül a bevétel nagyságától.
Azonban a 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adózásáról és a kisvállalati adóról a bérjövedelmek védelmében tartalmaz néhány olyan előírást, amelyet a KATÁ-t választónak és a számláját elfogadó kifizetőnek érdemes figyelembe venni.
1. Nyilatkozat a bevételről
11. § (1) A kisadózó vállalkozás az adóévet követő év február 25-ig az állami adóhatóság által rendszeresített, papír alapon vagy elektronikus úton benyújtott nyomtatványon nyilatkozatot tesz az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről.
(5) A kisadózó vállalkozás az (1)-(3) bekezdés szerinti nyilatkozatban vagy bevallásban adatot szolgáltat bármely más adóalany (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt) nevéről és címéről, az adóalanytól a naptári évben megszerzett bevétel összegéről, ha a kisadózó vállalkozás bevételéből az adóalanytól megszerzett számla szerinti része a naptári évben az 1 millió forintot meghaladja.
2. A kifizető adatszolgáltatási kötelezettsége
13. § Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év január hónapra vonatkozó, az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevéről, címéről, adószámáról, a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összegről, továbbá termékértékesítés esetén erről a tényről, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatás, szolgáltatások TESZOR számáról, ha annak a költségnek, ráfordításnak, kiadásnak az együttes összege, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében felmerül, a naptári évben meghaladta az 1 millió forintot.
Ha jól meggondoljuk, az adóellenőr hivatali irodájában kézhez kapja a párosítást a kisadózó és foglalkoztatója részéről, rögtön indíthatja is a vizsgálatot a munkaviszony kikerülése adó, illetve járulékcsökkentés gyanúja miatt. Hogy ne is gondolkozzon, itt egy további részlet a törvényből.
3. Munkaviszonytól való elhatárolás
14. § (1) A kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.
(2) Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében – a (3) bekezdés figyelembevételével az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre.
(3) A (2) bekezdésben foglalt vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:
a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;
c) a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.
(4) A 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személyt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket e § alkalmazásában egy személynek kell tekinteni.
Zseniális! A második bekezdés megfordítja a bizonyítási tehert, az utolsó pedig az anya – leány játékoknak vet véget. Nézzük tehát, mi kell az aknák elkerüléséhez, ha a vállalkozó ugyanannak a cégnek számláz, mint ahol munkaviszonya is van.
- Legalább három cégnek számlázzon a kisadózó (pl. 49%, 49%, 2%), ezek ne legyenek kapcsoltak, vagy ne lépje túl az egymillió forintos jelentési határt.
- Legyen rendes szerződés, teljesítésigazolás, és dokumentált teljesítmény, amelyekből kitűnik, hogy a kisadózó önállóan – irányítás mentesen, munkaidőn kívüli időben, a saját székhelyén, saját eszközeivel végezte el a feladatot. Szolgáltatásoknál ennek bizonyítása nem is olyan egyszerű.